Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.
[mc4wp_form id="4890"]
Zapisz Zapisz

15 hetes státuszjelentés

A gyereket most már tényleg nagyon-nagyon ritkán akarjuk csak visszavinni! Mert Momókát továbbra is szeretjük, annak dacára, hogy egyre kevesebbet alszik….

 A 15. héten 5,6 kg és 62 cm. Nagy, szürkéskék szemeivel kíváncsian tekintget a világra. Látszik, hogy megjött belé az értelem. Szerintem már felismer engem és a Tábornokot is. Úgy érzem a nagymamáját szintén. De illemtudóan, senki mással nem érezteti, hogy lövése sincs ki lehet az, kedvesen mosolyog mindenkire. Egyelőre nagyon könnyen barátkozik, még nem fél az emberektől.

Bővült a szókincse is. Azt mondja: “gú” és “gű”. Ezen kívül van még a hosszúra nyújtott “k” hang, amely leginkább a kotyogós kávéfőzőre emlékeztet. Boldogságát kifejezésre juttatja: hangosan sikoltozik örömében. Például, amikor annak örül, hogy hajnali öt óra van.

Egyre ügyesebb. Két kézzel nyúl a játékai után és meg is ragadja őket. Két oldalról közelít karjaival a tárgy felé és középen igyekszik megmarkolni. Eleinte mellé-mellé nyúlt, de hamar belejött és nem az anyai büszkeség mondatja velem, de profin fog a gyerek. Ha elég könnyű a játék, azonnal az arca felé közelít vele. Hatalmasra tátja a fogatlan kis szájacskáját, közben fejét jobbra, balra rángatja, mint egy marcangoló cápa, mielőtt ráharap az áldozatára. Nem csak a játékait, minket is szeretne megkóstolni. Igazi szupercuki baba, sokat nevetünk rajta.

Az alvási szokásai megváltoztak, mióta anyu nálunk töltött egy hetet és megmutatta Momókának valójában milyen jó is kézben, ringatva elaludni. Anyunak egy hét is elég volt, hogy elkényeztesse az unokáját. Ha átjön hozzánk egész nap csak hangos cuppantásokat hallunk. Innen tudjuk épp merre vannak a gyerekkel.
Szóval Momó már nem alszik el pusztán attól, hogy mellé fekszem. Most már oda és vissza kell menetelni vele a lakásban. Faltól falig. Pontosan 11 lépést kell megtennem sietős tempóban. A 11 lépés után a falhoz érve erőteljes fordulást kell kiviteleznem, hogy a gyerek érezze a centripetális erőt és ezt úgy 6-10 percig kell produkálnom. Ekkor elalszik.
Ezután belopózom vele a hálószobába, és mintha csak mozgásérzékelő lenne a gyerekben, nagyon, de tényleg nagyon óvatosan és halkan megpróbálom letenni az ágyba. Ha ez sikerült, akkor még mindig csak a küldetés felénél járok. Ugyanis, ha erre nem ébredt fel és a cumi sem esett ki a szájából, akkor még hátra van a legrizikósabb művelet: ki kell húznom az alkarom a feje alól. Na, mármost ilyenkor nagyon résen kell lenni! Elég akárcsak egy óvatlan mozdulat is és mindent kezdhetek elölről. A teendőm ilyenkor: nagylevegő és egy gyors azonban gyengéd mozdulattal kiszabadítom az alkarom. Ha a továbbiakban a cumi nem esik ki a szájából, legközelebb csak hajnali 3 körül találkozik a tekintetünk, etetéskor.

Nos, az étkezési szokásai is változtak picit. Amint betöltötte a 13 hetes kort, felborult a jól bevált időbeosztása és akár négyszer is kérhet enni éjjel. És bizony volt olyan is, hogy többször evett éjszaka, mint nappal.  De nem adtuk fel, mert a 15. hetet betöltve újabb változás következett, és éjjeleken át csak egyszer kért enni úgy 3 körül és egyszer reggel 6 körül. Ez még elég hektikus, úgy sejtem hetente, vagy akár havonta is változni fog az éjjeli rend.

A fürdetést előrébb hoztuk. 9 helyett már este 8-ra illatosan, átpelenkázva, pizsamában várja a vacsit.  Jobb napokon 9 előtt már alszik. Ezzel én nagyon ki vagyok békülve, viszont a nappali alvások ritkultak és rövidültek. Amikor ébren van, aktív figyelmet igényel. Sokat énekelek neki és mondókázunk. Szereti, mindig fülig ér a mosolya. Ha a magasba emelem, vagy finoman csiklandozom, a csilingelő baba-kacaj első próbálkozásait hallatja. A hasa már nem fáj, az Infacolt teljesen elhagytuk. Újabban a kezét állandóan tömi a szájába és nyáladzik mint egy kis őrült. Néha véletlen túl mélyre nyomja az ujjacskáit, ilyenkor öklendezni kezd.

Mindeközben pedig “balos” a gyerek. Ezt értsd úgy, hogy működik neki a jobb oldala is, de a bal oldalát preferálja. Bal kézzel nyúl előbb, balra próbálkozik a fordulással (hasról hátra) és ha teheti balra néz. Fel fogunk keresni egy konduktort, nézze meg, hátha csak kötöttek az izmai és tornával segíthetünk rajta.  A védőnő dévényes-masszázst ajánlott, de az  – úgy tudom –  beteg gyerekeknek lett kifejlesztve és elég fájdalmas. És nincs az a pénz, hogy én oda elvigyem hogy szadizzák a gyereket. Maradunk a konduktoroknál, úgyis magasabban képzett szakemberek. Hiába hájpolják a dévényest.

Puszi
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.