Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.
[mc4wp_form id="4890"]
Zapisz Zapisz

Cukibugyik

Adina elmélkedik az anyai helytállásról két gyerekes, egy férjes felállásban. De hogy jönnek ide a cukibugyik? Fogadjátok szeretettel az írását.


Sokat töprengtem hol kezdjem, de a legjobb talán  –  leképezve a mindennapokat – érzéstelenítés nélkül a közepébe vágni. Elvégre, sajnos a csemetéim se várják meg reggel a kakilással, hogy legalább a tejeskávém megigyam és némi koffeinnel felvértezve csírátlanítsam őket.

Két gyerekem van, a lányom nemsokára 3 éves lesz, a fiam pedig 7 hónapos. Segítségünk nincs – tartozik még a készlethez egy apuka is, és persze jómagam – sajnos háziállatunk sincs. Voltak törpenyulaink, de amikor szembesültem vele még anno, mit jelent egy törpenyúl és egy 8 hónapos nonstop egy szobában, kerestünk Cecilnek új gazdit. Az új gazdival konkrétan saját kerti rezidenciája lett exnyulunknak, így megerősödött bennem a tudat, hogy amit egy állatnak nyújtani tudnánk, az perpillanat oly kevés, hogy bármelyik kóbor pincsi körberöhögne.
Mire az első utódunk megtanult beszélni, el tudta mondani mi a baja a konstans ordítás helyett, és mi épp unatkozni kezdtünk volna, megérkezett a kisfiam. Ő jelenleg tökéletesen betölti a nyáladzó, papucsrágó, négy lábon járó házi kedvenc szerepkörét.

Apropó, szerep!
A családban betöltött posztjaink teljesen egyértelműek. Van egy kis házi dalunk, én írtam, és a lánykám imádja. Úgy kezdődik, hogy „Apa erős, apa okos…”. Senki másnak nem szoktuk énekelni, főleg, mert a folytatásban van még Audi, hatalmas gyárak és szőke nő is (ez én vagyok!), és nehéz lenne az utca emberének elmagyarázni, hogy nem az új elnököt énekeltük meg nyolcsorosunkkal. Folyamatosan töröm a fejem a folytatáson, de csak az „Anya göthös, anya lompos…” jut eszembe, ezt pedig talán még nehezebb lenne kimagyarázni.
Pedig az igazság sajnos néha fáj.

3 évvel ezelőtt ugyanis egészen csinos voltam. Ezt értem úgy, hogy a fülbevalóm színe passzolt a lábkörmeiméhez, pöttyös pulcsihoz pöttyös zoknit húztam, a bőrcsizmám barnája visszaköszönt selyemkendőm arabeszkjeiben és gondosan kifestett szemekkel néztem a nagyvilágba. Szeretek öltözködni, sőt, fénykoromban ezt hobbinak tekintettem, sőt, egy röpke évig komolyan gondolkodtam azon, hogy stílustanácsadással foglalkozzak.
Döbbenetes, de még a lányom születése után is írtam egy egészen elképesztő blogposztot arról, hogy milyen apró trükkökkel tűnhetünk frissnek, elegánsnak egy kisbaba mellett is.

Hogy ez mekkora tévedés volt, atyaisten, de mekkora!
huggies-momÉs, hogy tovább sokkoljam kedves olvasóimat, van még itt pár tényező, ami súlyosbítja amúgy sem egyszerű helyzetemet. Először is, két gyerek mellett már nem is az ráz meg, hogy nem öltözködöm úgy, mint Anna Wintour, hanem az, hogy lassan ez már nem is érdekel. Ha valaki szóvá tenné lebukott pulcsimat, talán visszakérdeznék, hogy most komolyan nem tudunk értelmesebb dolgokról beszélgetni?? Ha már végre egy felnőttel beszélek?  Másodszor, valahogy úgy érzem, a fiam születése óta az egész életem átváltozott egy féléves kiértékelés két hetévé – amikor teljesen normális, hogy éjfélkor ebédelek, vizes hajjal alszom el kétnaponta. Esetleg néha hajnali négykor teljesen indokolatlanul megiszom egy cappuccino-t és kifestem a körmömet. Harmadszor, nagyon nehéz viszont kezelni saját megalkuvásom, mikor mellettem épp egy gyönyörű kis primadonna bontogatja szárnyait.
Vegyük például a ma reggelt! (Most épp kerek egy hete itthon vagyunk a beteg gyerekekkel. Ez a hónap ilyen, mint egy csodálatos kotta a kórság noteszében. Felváltva, egyszerre, egymás után vagyunk betegek: gyerek-szülő-gyerek-gyerek-szülő-szülő-kettőskereszt, papi-mami–gyerek-szülő-gyerek- gyerek.. Ilyen ez, aki tudja, az nagyon tudja.)985f3e9e848b28572665d90dec3414e2
A multik legpofátlanabb fogása a gyerekbugyikat is úgy csomagolni, hogy két aranyos mintás közé betesznek egy simát. De hát vannak ilyen napok, amikor a sima kerül terítékre.
Kislányom lenéz az ártatlanul egyszínű rózsaszín bugyikájára, és már biggyed is le a szája:
– Anya, erről hol van a CUKI??
Összepuszilgatom és megígérem neki, hogy veszünk arra is cukit a városban, és rávarrom szívesen. Még potyog a könnye, de már mosolyog. Természetesen nem azon, amit mondtam. Vidáman megkérdezi:
–  Megyünk strandra??
Próbálom a kávéig még nem eljutott agyamat munkára ösztökélni, hogy megfejtsem, ez most honnan jött, de nem kell sokáig erőlködnöm, már jön is a megfejtés:
– Anya, de hát ez fürdőbugyi! – mármint az, ami rajtam van.

Nem cuki – bár pöttyös, ez is valami. És tényleg. Rálesek a telefonomra-szerda. Na jó, az még egész jó. De aztán leesik, hogy tegnap még csak kedd volt, és tegnap már a másik fürdőbugyim volt rajtam… óóó basszuska! Milyen példát mutatok én?
De tündérke félbeszakít:

– Anya, vegyünk neked is cukit?
10926234_948525921825122_1248739819286365466_oKicsit elszomorodom, úgy tényleg. Pedig nagyon odateszem magam, hogy minden flottul menjen. Főzök minden nap. Apa ebédje dobozban. Gyerekruhák tiszták. Kedvenc mesekönyv folytatása megrendelve. Csekkek befizetve. Zuhanykabin kitakarítva. Játékkupac elpakolva. Cikkem posztolva… Hol rontottam el?? Tele van a szárító – apa focicuccával meg félszáraz rugdalózókkal. Próbálok nagy levegőket venni, hogy ne sírjam el magam egy hülye bugyin. Elmondanám neki, hogy anya nagyon igyekszik, hogy alkalmanként kedves és szép is legyen, de oly sok dolog tűnik fontosabbnak! Nyitnám a számat, de látom, hogy már a nyomdája fölé hajol átszellemülten. Sóhajtok, és előtúrom a szekrényemből az egyetlen tiszta sztreccsfarmeremet és egy tengerészcsíkos felsőt, mert az igenis MINDIG elegáns, formálódik bennem, hogy teljesen igaza van, és mégiscsak lesz folytatása az Apa-dalnak.

„Anya erős, anya okos…
Bugyikája csipkecsókos-
Ha nem ér rá, vesz,
ha ráér, majd mos!”

 

Adina, 2 gyermekes gyakorló anyuka

Puszi
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.