Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.
[mc4wp_form id="4890"]
Zapisz Zapisz

A gyermekágyi időszak se leányálom

A hazaérkezés olyan volt, mint egy valódi csoda! Az otthon, ami a menedéket jelenti a gondok elől, instant javított a közérzetemen – átmenetileg. Amíg nem léptünk be az ajtón, bevallom, eléggé aggódtam, milyen állapotok várnak majd ránk. Vajon lesz-e koszos alsógatya a konyhaasztalon, lesz-e edzés után átizzadt és büdös zokni az ágyneműben vagy találok-e penészes ételmaradéktól bűzlő tányérokat a padlón.

 

Na, persze nem azért, mintha a párom nem szeretné a rendet. Csak hát, ugye, tanult természettudós lévén kitelik tőle, hogy a legváratlanabb pillanatokban végezzen bonyolult kémiai kísérleteteket, hogy például az ételek bomlási fázisait vizsgálja. Mindezek tetejébe, a rejtélyes erőtérről nem is beszélve, ami a fürdőszoba ajtaja előtt húzódik. Ez egy láthatatlan erő-fal, ami hosszú évek óta akadályozza meg, hogy az én Kedvesem szennyes ruhái a szennyestartóba kerülhessenek. Így aztán minden egyes koszos ruhája csak a fürdő küszöbéig jut el, annál beljebb soha. Szóval aggódtam, mert a Kedvesem 4 teljes napig egyedül volt otthon. Nem néztem ki a Tábornokból, hogy a teljes tisztaság és rend iránti heves vágyam eléri az ő szféráit. És mekkorát tévedtem! Az otthonunk jóformán makulátlan tisztaságban pompázott!

10919510_332866736917420_338225318_nMég mielőtt a kisfiunk megszületett, úgy rendeztük el, hogy a kiságya a hálószobánkba került, szorosan a francia ágyunk mellé. Így csak egy mozdulatomba kerül megsimogatni a kis illatos buksiját vagy kivenni őt egy etetésre. Ez az elrendezés nagyon kényelmes, nem is értem a külön szoba miért jó. Nekem mazochizmusnak tűnik, de hát ahány ház, annyi perverzió. Ez a közös háló dolog abban is segít, hogy még azelőtt le tudjam nyugtatni a kis drágát, mielőtt totál bepörgetné magát és vigasztalhatatlan a ordításban törne ki. Mert arra senki sem vágyik, hogy édes kis szuszi bajába egy hatalmas, vörös, ordító szájjá változzon át, úgy hajnali kettő és négy között. Összefoglalva, nem vagyok a magam ellensége, hogy külön legyen tőlünk és éjszakánként át kelljen mászkálnom hozzá.
Annától kaptunk kölcsön légzésfigyelőt, ami már csak lélektani szempontból is megnyugtató volt. Amíg nem jutott el hozzánk, alig aludtunk valamit, mert állandóan azt lestük, vesz-e levegőt a gyerek. Valamiért azt feltételeztük, hogy amint nem őrködünk felette, nem fog levegőt venni. Jópár éjszakának el kellett telnie, míg rájöttünk, gyermekünk igenis képes a légzésre akkor is, amikor nem figyelünk rá.

Úgy amúgy, én a hipermázlisták közé tartozom. Ha sorra veszem mennyi segítségem van, meg kell állapítanom, bizony irigylésre méltó a helyzetem. Ezért úgy érzem nem tisztességes, mikor mégis panaszkodom, hogy azért ez a gyereknevelés dolog nem könnyű.

Vegyük sorra! Először is, hipermázlis vagyok, mert a Tábornok szinte egy teljes hónapnyi szabadságot ki tudott venni. Akinek van gyereke pontosan jól tudja, ez luxus! Valószínűleg már rég egy elmegyógyintézet fehér, szocreál csempés lakosztályában remegnék csorgó nyállal, szorosan egy zubbonyba szíjazva, ha ő nem lett volna mellettem. Tomti tele van törődéssel és kérésre kiveszi részét a nehéz feladatokból is. Ok, a peluscserét elsunnyogja, de tojok rá, mert nála jobb segítségem nem is lehetett volna. Minden mozdulatában érződik a szeretete. Pedig emlékszem, még mikor terhes voltam azon aggódott, hogy mi lesz, ha nem fogja tudni megszeretni Momót. Kettőjüké volt az első bőrkontaktus élménye, 551095_469122216439336_702803440_n-Copyközöttük misztikus kapcsolat alakult ki. Van külön egy “apa-fogás”, atől Momóka azonnal megnyugszik és/vagy elalszik.
Az első 6 hétben sokszor fogalmunk se volt, mit is csinálunk tulajdonképpen. De addig próbálkoztunk, amíg rájöttünk mire is van szükség. Kitaláltuk, hogy a sírásra van pár ütőkártya, amit azonnal elő lehet kapni. Vajon éhes, bekakilt, unatkozik, fázik, melege van? Szépen sorra vettük az összeset és amikor csöndeben marad, akkor rájöttünk mire volt szüksége. Amivel még nagyon megkönnyítettük az életünket, hogy ráéreztünk, mikor kell átvenni a gyereket  másiktól, mielőtt az felidegesítené magát. Így az egyikünk idegei mindig pihenni tudnak.

A család is összezárt. A gyermekágyi időszak alatt egyetlen egyszer sem kellett főznöm. Mégis, minden nap meleg ételt ehettünk. Tomti anyukájának testvére fáradtságot nem ismerve segített nekünk. Tomti anyukája sem pihent természetesen. Ő nagyon elfoglalt lehet, hiszen már a hatodik unokájára kell éjjel-nappal vigyáznia a mennyországból.

Az első napokban a legfélelmetesebb feladatnak a fürdetés bizonyult. Nem mertük, ezért nem is mi csináltuk. Kati jött át hozzánk az első pár alkalommal és ő mutatta meg hogyan is kell ezt csinálni. Neki már rutinból ment a dolog. Annyi rokon gyerek nőtt fel a kezei alatt, hogy akár szakképzett óvónéni is lehetne. Momóka eleinte nagyon félt a víztől, kapaszkodott is a kis életéért. Aztán rájött, hogy szeret fürdeni. Ma már képes elaludni a fürdővízben, olyan bizalommal van felénk.

Aztán mázlisták vagyunk azért is, mert minden szükséges babacuccot kaptunk kölcsön. A babakocsitól kezdve a ruhákon keresztül a babamérlegen át egészen a szabadidős baba játszószőnyegig tényleg mindent.  Még játékokat is kaptunk. Ezeket egyrészt a család másrészt pedig a húgom barátai küldték nekünk Németországból. Ezek beszerzése egy kisebb vagyon, ami jelentősen megterhelte volna a családi kasszát. 

És mázlista vagyok még azért is, mert Momóka egy mintababa. Nem sír.  Sem ha vetkőztetik, sem ha öltöztetik. Nem sír fürdetéskor se, szinte csak akkor, ha fáj a pocija. De arra meg ott van az Infacol, ami nálunk nagyon bevált. Néha azért nyöszörög, hogy tegyük már le és hagyjuk békén. 3 óránként eszik, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Evés után játszunk egy kicsit és aztán alszik. Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy cumi nélkül nem lenne ám ilyen könnyű az élet. Pár hetesen már nyugodt szívvel rábízhattuk anyukámra, amíg mi elmentünk megnézni az új Star Wars filmet.

d90daeb9cec4cec927360bd08562bf25A szoptatás az elején gyötrelem volt. Bimbóvédőt kell használnom és még azon keresztül is véresre szívta mindkét mellbimbóm. Odáig jutottunk, hogy minden egyes etetésnél sírtam a fájdalomtól. Emese barátnőm tanácsolta azt, hogy szorítsam össze a fogaim és tűrjek, mert ez a legjobb dolog, amit adhatok Momónak. Így hát, összeszorítottam a fogam és tűrtem. A megoldást az idő (egy teljes hét) és egy egy számmal nagyobb bimbóvédő jelentette.
Ami hihetetlen, hogy a mellem bizseregni kezd, ha elérkezik a szoptatás ideje. Momóka pedig álmában is hangosan cuppogni kezd, ha letelt a 3 óra. Bámulatos mennyire összehangolódott Momókával a testem.

 

Ezek után, ennyi segítség mellett, még mindig tudom azt mondani, hogy nehéz. Nem csak fizikailag, de lelkileg is. Sokszor éreztem magam összetörve. Ok nélkül szomorúan. Hogy még egyszer nekem nem kell baba. Hogy Momónak tuti biztos nem lesz testvére. Hogy nem normálisak azok az emberek, akik egynél több gyereket vállalnak. Hogy különben sem erre számítottam. Hogy, ha mérleget akarnék készíteni, akkor deficites lenne a mérlegfőősszeg. Az egyik oldalon a fájdalom, a nehézségek, a fáradtság, a gyötrelem állna; a másik oldalon pedig egy állandóan kakiló és folyton éhes baba, akinek a rabszolgája lettem. Beszorulva a négy fal közé. Ha nem lennének látogatóim, itthon ülnénk egész nap a gyerekkel kettesben. Ez pedig nem frankó.
A Tábornok ezeken a sötét pillanatokon is átsegített, hálás vagyok érte.  Sosem hagyott cserben és amikor úgy éreztem nem volt ez jól átgondolva, biztató szavakkal és átérzően szorított magához, miközben zokogtam. És addig ölelt, amíg jobban nem lettem. És neki volt igaza, mindig túllendülünk a nehéz perceken.

Momóka ma már mosolyog és kommunikál, ami megváltoztatja a kapcsolatunk minőségét. Nyilván még most is van, hogy kiborulok, és vágyódom a korábbi életemre, de már sokkal ritkábban. Ezért hát, mély tisztelettel adózom azoknak az anyukáknak, akiknek nincs segítségük és a babájuk hasfájós vagy csak úgy sírósabb. Vagy több gyereke is van egyszerre és mégis végtelen türelemmel és szeretettel van feléjük. A kialvatlanság engem is megvisel, mert én is ébredek 3 óránként, de el sem tudom képzeni azt a fáradtságot, amit egy nyugtalan kisbaba szülei élhetnek át.

Amiben viszont egy csöpp szerencsém sem volt, az a testem. A császár még mindig fájt. A 6 hét alatt végig maradt a vérzés is. Zuhanyozni még egy jó darabig nem tudtam, csak szivaccsal mosakodni. De, mikor végre zuhanyozhattam egyet rendesen, az felért egy teljes wellness hétvégével! Most is a zuhanyzás jelenti a napi feltöltődést és szórakozást, akármilyen szegényesen is hangzik.

És hát ott van még a súlyom! 55 kg-ról indultam, aztán hipp-hopp felkaptam 10 kilót és végül 70 felett már nem is mértem magam. Szülés után +15 kilóval lettem nehezebb és szembe kell nézni a ténnyel, kövér vagyok. Az utolsó 2 hétben már akkorára nőttem, hogy repedtem is. A hasam oldalt és a csípőm hátul striás lett, hiába kenegettem mindenféle kenceficével. Nem igazán szép, úgy néz ki, mintha visszeres lenne. Kicsi, lila színű csíkocskák díszítik az amúgy hulla fehér bőröm (mert terhesen nem mertem szoliba járni).
Eleinte ki voltam borulva, hogy na tessék, még ez is. Ma már nem zavar. Úgy hordom őket, mint a veteránok a harci sérüléseiket. Büszkén. Arra emlékeztetnek, micsoda bad-ass bitch vagyok, mert hát basszus! Kihordtam egy kis embert, akit végül késsel vágtak ki belőlem. Büszke vagyok a striáimra. Azt hirdetik, kibaszott kemény vagyok.

NKUby9YViszont a súlyom, na az tré.  Azzal vigasztaltak, hogy majd a szoptatás alatt lemegy. He-he. Hát nem!
A mérleg nyelve baromira nem mozdul lefelé. És ez a test cseppet sem szexis. Apropó szex. Az első pár alkalom az borzalom volt. Ezen is kiborultam, hogy már ez sem működik és hogy nekem már semmi jó nem maradhat?
Persze türelemmel újra rendbe jött minden, de eltartott egy darabig.
Jelenleg a hajam lestrapált, a bőröm mint a pergamen és fal fehér, aminek köszönhetően jó nagy karikákat hordok a szemem alatt. Már le sem lehet sminkelni, átüt az alapozón is.
Viszlát feszes popsi, ágyő vékony combok, helló végelátatlan karfiolmezők a hátsómon! Hogy némiképp javítsak a helyzeten, engedtem a Tábornok unszolásának és befestettem a hajam holló-feketére. Ami egyszerűen zseniális ötlet volt, mert most legalább úgy nézek ki, mint a  kislány a Kör című filmből, csak épp dagadt verzióban.

Továbbá nekem a hátam is nagyon fájt ebben a pár hétben, főleg bal lapockám környékén. A sebfájdalom miatt nem bírtam egyenes háttal járni vagy ülni és a Quasimodo tartás megtette hatását.

HZ5w7ivyewoxQD3fvjC4oPgy9d5DKI2R_lgAlig vártam már  hogy ne fájjon semmi, elteljen 6-10 hét és elkezdhessek dolgozni az alakomon, mert hogy ki az a lerobbant nő, aki a tükörből néz vissza rám, arról fogalmam sincs. Nem ismerem, de cseppet sem szimpatikus!

 

Puszi
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.