Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.
[mc4wp_form id="4890"]
Zapisz Zapisz

Második levél

Olykor hosszasan, ráérősen eltűnődöm, honnan ez az új lélek. Honnan érkezik és merre tart?
Melyik az a pillanat, amikor ezt a mérnöki pontossággal megtervezett testet, amit most a szívem alatt hordok, megszállja a szellem. Melyik az a a pillanat, amikor ez az apró kis gépezet megrezzen és tudatára ébred?

Drága Momó! Honnan érkezel?
Mi idéztünk meg téged apukáddal egy láthatatlan, nagy egységből kiszakítva? Vagy arra vártál már régóta, hogy szerelmünkkel testet alkossunk neked és helyet? Vagy ajándékként lélekcsírával születik minden ember, és ez fejlődésnek indul, ha az agy munkálkodni kezd? Egyáltalán új lélek vagy? Vagy apád és az én lelkem kis leszakított része? Teremtés a semmiből vagy csak reorganizáció? Csoda vagy természeti törvény, amelyet  a valóság alkotott és kibújni alóla nem lehet?

Azt szeretem képzelni, mert szentimentális vagyok, hogy kettőnk lelkének lehasadt szilánkjaiból születtél. És hogy az elméd nem tiszta lap. Hogy kaptál valamit tőlünk már régen, amiről nem is tudjuk mi az, de fontos neked.
És hogy ezért, mi érezzük magunkat benned és te tudod, hogy valahol nagyon-nagyon mélyen az elválaszthatatlan részünk vagy.
De veszélyes ez a gondolat, mert ezzel felmentelek minden tetted teljes felelőssége alól és elbitorlom sikereid is. Ha gonosz leszel, az az én gonoszságom is lesz. Ha jólelkű leszel, az az én jóságom is lesz. Ugyanazok vagyunk, ám mégsem, hisz benned újrarendeződik minden forma, minden séma és az élet benned új választásokkal új mederben halad. De sajnállak is, mert ha így van, elköveted majd az én hibáimat s ha mégsem, hát elköveted a meg nem cselekedett tévedéseim. Ahogy mi a saját szüleinkét, és ők az ő szüleikét.

Volt vajon kezdetekben egy forrás? Egy fortyogó, bugyogó őslélek? Maga a még meg nem valósult lehetőség, ami aztán az élet miriádjaiba szakadt? És így, ebből születtél te és minden ami élő? És ha így van, haláloddal ugyanoda visszatérsz? Ebbe a zavaros, kavargó masszába? És ott a struktúrád szétbomlik újabb lélekcsírává? Vagy a vég a teljes elmúlás és kárba vész majd mindened? Vagy gyermekedben tovább élsz, mint leszakadt lélekdarab?

Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?

Puszi
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.